Rendkívül kíváncsi vagyok, hogy az előző blog alapján sikerült-e felkeltenem az érdeklődést, hogy elindultak-e a kíváncsiság csiklandozó áramlatai benned… Természetesen úgy járja, ha pár szóban én is megosztom magamról a leglényegesebbet! (Aki ismer tudja, hogy „pár szó” nálam mint is jelent…)
Ki vagyok én? Úgy helytálló, ha a mostból indulok. 36 éves nő vagyok – a Világnak egy fiatal nő, Magyarországnak – egy közösségnek a tagja, magyar állampolgár, a körülöttem élőknek a szomszédja, az édesapámnak és az édesanyámnak a lánya, a testvéreimnek a húga, nővére, a nagynénémnek a nagybátyámnak az unokahúga a nagymamámnak az unokája, a nagynéném gyerekeinek az unokatestvére. Miféle relációk ezek? A legnagyobbtól indultam a legkisebb felé, viszonyítottam magamat valamihez, valakikhez. De alapvetően a lényeg, a legfontosabb az az, hogy INDIVÍDUM vagyok – egyedi, megismételhetetlen
lény, egy egyedi csomagolópapírban AKÁRCSAK TE!
Hogy határozom meg magam? Az érzésem által, a tapasztalataim alapján, melyek a külvilágból érkeznek. Viszont vannak érzéseim, melyek a külső közegtől teljesen függetlenül a lelkem alkotóelemei. Meghatároznak még az én határaim, az értékrendem a szabályrendszerem. S ezek összessége, működése adja azt a rendszert – amit Itt és Most – Müller Orsolyának ívok/hívtok/hívunk. Összetett fogalmi rendszere ez, viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy egy KEREK egészkészként működhessek! És a kerek egész egy rendkívül fontos kifejezés! Én magam vagyok egy egész önállóan a Világban! Mert képes vagyok magam lenni magammal! Képes vagyok befogadóként állni minden és mindenki előtt. Őszintén, szeretettel, jó szívvel, jó szándékkal, magam és mások javát szolgálva. Ezek összessége vagyok én, kedves Olvasó. És Te most a blogomat olvasod, s arra bíztatlak gondod át, érezd át a példám alapján, hogy KI VAGY TE?
Ha már meg tudom határozni magam, és működik a szabályrendszerem, akkor fogom merre induljak az életben…
