Miért is fontos a szabályrendszerem, keretrendszerem?
Nagyon egyszerű. Vagy mégsem?!
Honnét tudom azt, hogy amit teszek ahogy működöm, egyáltalán én vagyok-e? Hogy tudom magam leválasztani a hiedelmeimről, honnét tudom meg azt melyek az én önálló gondolataim, s melyek azok a tanult dolgok, amiket otthonról hozok? Kötelező követnem azt a szabályrendszert, amit tanultam?
Ahhoz, hogy a fenti kérdésekre válaszokat kapj, ha meg tudod engedni magadnak ülj le 20 percre egy olyan helyre, ahol csak Te vagy és nem fog zavarni senki. Végy egy mély levegőt, majd lágyan engedd ki, majd hunyd be a szemed és ha tudsz emlékezz vissza gyermekkorodba próbáld felidézni szüleid, nagyszüleid szavait, gondolatait melyek óvtak, vigyáztak, terelgettek. Próbáld meg a felidézést úgy tenni, hogy közeben a jelenben a mostban élő önmagadat is vizsgálod.
Adok hozzá egy példát:
Én amikor a kicsi kutyámmal kedvesen beszélgetek, mindig eszembe jut az anyai nagymamám, ő pont ilyen kedvesen szeretettel beszél a kutyájával – akár csak én.
Ezenkívül abszolút tudok minden egyes emberrel túlgondoskodó üzemmódba kapcsolni: – vegyél fel kabátot, – egyél rendesen, – igyál eleget, – vezess óvatosan. Ezek szintén gyermekként látott minták, a mamámnak ilyen szeretetnyelve.
Kritikus szülői ént is észrevettem, őszinte leszek gyermekként ez a viselkedés vett körben leginkább. Ha csak gondolatilag is, vagy akár a belső narratívámban megjelenik ez a minta azonnal kijavítom magam, hiszen nem akarok senkit sem minősíteni, sem pedig kéretlen tanácsokkal megmondó emberként jelen lenni.
Miért jó ha ez a felülvizsgálatot elvégezzük? Megfelelő önreflexióval képet kapok arról, milyen tudattalan folyamatok működtetnek. Például, hosszú időn keresztül életem minden színterén én határok és nemet mondás nélkül működtem, túl nagy alázattal. Miért volt ezt így? Az a gyermek, aki azt tanulja meg, hogy akkor fogják szeretni, ha jó lesz, – és mindannyian mindent megteszünk a szülői szeretetért, figyelemért, mert a gyermek számára a szülő a mindent jelenti minden esetben – felnőttként ugyan így túlalkalmazkodó lesz, hiszen azt tanult mintát követi.
Ezt természetesen egy kiragadott példa mellyel rá szerettem volna világítani egy pici szeletére az önismeretnek. A jelenbéli és múltbéli önmagam összehasonlításával képet kapok arról, milyen rendszerben működöm. Hogy miként működnek társas kapcsolataim? Hogy milyen szeretet nyelvet használok?
A saját tapasztalataim szerint, ha képbe kerülök magammal, a származásommal, a szabályrendszeremmel, hiedelmeimmel, – ez az őszinte önreflexió segít abban, hogy rálássak ki is vagyok valójában, hogyan működöm.
